Csend lapul a fák tetején
S megdermedt hót lelsz helyén
Se szél se eső nem háborgatja
Ezt a szép napot csak a csend halhatja

Még minden friss és világos
De hamarosan minden lapos
S könnyeznek a fehéren vakító fák
Lesznek helyén nagy tócsák

Hirtelen jött és hirtelen ment
De csodaszép volt, míg hullott itt lent
Itt lent ezen a ...

Szin, fényes csillogás van minden napban,
tavaszt köszöntő minden gondolatban,
a sok-sok szép, gyönyörűséges versszakaszban,
a fel-felhangzó, trillázó madárdalban!

Mennyire más ilyenkor az égnek alja,
amikor felharsan a tavasz dala!
Mennyire más ilyenkor a hangulat,
amikor a fény a melegnek ad utat,

amikor nyílnak mindenfelé a kerti ...

Kikeleti fény csillan élénken a tó tükrén.
Tavaszi napfény táncol lágyan a víz felszínén.
Távoli nádasok húznak határvonalat,
mely mögött a túlpart látképe szépen mutat.

Velem szemben látszik a pákozdi emlékmű a Mészeghegyen,
mellette a sukorói templomtorony tűnik fel fehéren.
Ezeket követi Velence község a látóhatár ...

Lassan elolvad a hó
Kék színben ragyog a tó
Hosszabbodnak a napok,
Rövidülnek az árnyékok.

Feledjük a múló telet,
Megjavul az emlékezet.
Mind frissebbek leszünk,
Gyorsabban ver a szívünk.

Lazán kezdjük a napot,
Magára hagyjuk a tegnapot.
Nem gondolunk másra
Csak a tavaszi zsongásra.

Nézzük a felhőket az ...

Tücsök cirip, madár fütty;
Virág lesz majd a rügy

Fáknak zöldje kinő;
Csokrot kap, aki nő

Hajlik a csupasz fa ága;
Kinő lassan szép virága

Rózsaszín, sárga, kék;
Az áprilisi virág, s ég

Igaz, most elmúló március;
A rossz idő miatt nem dús

Madárka a hidegbe visszatér;
Tele van csövesekkel a ...

Patinás égbolt festékébe mártva
Tél végi töredékes jégtábla-képek
Múltba merülnek ezüstösen végleg
Fehér leplét a föld levedlette mára.

Kibontott haját megrázza a napfény
Loccsanva száll a fekete pocsolyába
Föld nedvét lassan fölnyalni – vágyja
Sziklahasadékból csurran jég-telér.

Kedvünk inaiban tavasz vére ...