Csendesen ébred a város, nap nem kél vele még fel.
Lámpa világít ránk, fénye mutatja utunk.
Hó felhő sziluettje vidáman játszik az éggel.
Szép emléket idéz, általa múltba jutunk.

Visszatekintő gondolatunkkal szárnyal a szellem.
Csípi az arcunk dér, képzeletünk melegít.
Nincs, ami jobban védene minket ily hideg ellen.
Régi idők dala ...

Bánatos a távoli erdő és a fák,
leveleik könnyként hullnak alá.
Búcsúztatják a nyári nap melegét,
És szomorúan várják a Tél hidegét.

Én is bánatos vagyok.
Ablakomon kitekintve,
megfáradt fákat,
S az elhullott leveleket látom,
melyek magukra öltik az Ősz színeit
és szőnyegként terülnek el a tájon.

Emlékeimből ...

Magára öltötte fénylő kosztümjét a Hold,
S gyémántruhájukban ragyognak a csillagok.
Lágy szellő táncoltatja a rügyező fákat,
S keringőjük dallamát füledbe súgja.

Fenségek tartják most csillogó estéjük,
Arisztokraták büszkeségét tükrözi léptük.
Kik nappal szegények, és láthatatlan senkik,
Ők az éjszaka királyai, s ...

Meleg őszi nap simogatja a tájat.
Így adva tudtára a télnek, hogy még várhat.
A virágok még nyílnak ott kinn, a kertben.
Tavaszias a hangulat itt, az őszben.

A gyenge szellő éppen hogy csak fújdogál.
De nem, hiszen a levegő nem mozdul, áll.
Meleg van! Milyen nagyszerű ezt élvezni!
De jó lenne ennek még sokáig tartani!

Aztán jöhetne ...

Előttem az érett szőlő szép fürtje,
az idei év munkájának eredménye
a szeszélyes időjárás ellenére.
Rám mosolyog minden egyes szeme.

Ropogós, finom és zamatos,
szép zöldeskék és kívánatos.
A napfény rajta táncot rop,
bogyója a számban ropog.

Bacchus, Diogenész!
Nem ebből lesz számotokra ital!
Ínyem, gyomrom telik ...

Óvakodó lassúsággal
jelzi a Nap, Itt a hajnal!
Az éjszaka sötétsége
eltűnik a fény jöttére,

majd szétterül a fény a tájon.
A Nap fénye lesz úrrá a tájon.
A Balatonpartnak őszi csendje
lassan lopta be magát a szívünkbe.