Vajon miért?

Mikor valakit elakarunk felejteni,
Máshoz futunk.
Vajon miért?
Mikor azt a mást megszeretjük,
s a szívünkbe zárjuk.
Elfut.
Vajon miért?
Visszaemlekszünk az elsőre,
Arra az Egyre,
s rohannánk hozzá.
Vajon miért?
Mikor táncba hív minket utoljára,
s félve állunk,remegve,
s menekülnénk egymástól.
Vajon miért?

S kérdem én már megtörve,végig szenvedve a menekülést:
Mi kényszeritette menekülésre?
Megadtam neki a szépet a jót,
S Ő eldobta magától mindezt szótlanul.
Hiába a vigasztaló szavak ,az érintés az utolsó tánc...
Mára már semmi sem maradt.
Csak az emlékek, s egy kérdés ami újra feltevődik:
Vajon miért?