Napsütötte hegyoromnál
magasodik fennen,
Villanó szikla-szemek
kék színének verme,
Lüktető lávaként omlik a földre,
hatalmas szíve elébe.

Gyermekként egy álom
pille-képe villant,
Termete a sötétből
elő-előbukkant.
Gejzírként robbanó
vágyszilánkok szálltak,
Mint támadó vad
az őrjítő világnak.

Hogy te vagy a mindenem,
Hogy te vagy, akit mindig szerettem,
Hogy te vagy, akit örökké fogok,
Szeretni, ha egyszer a kezemet fogod.

Szeretni foglak én szélben s esőben,
Szeretni foglak, ha ketten ballagunk a sötétben,
Szeretni foglak mikor eltévedünk,
És szeretni foglak mikor ketten elmélkedünk...

De mit is próbálkozok én ...

Te kedves lény! - Légy velem!
Megérintett egy érzelem.
Amióta ismerem mosolygós lényed,
S a karcsútestű szerénységed,
Veled kívánom a hold éji tájat,
A holdfénybe lépő két hosszúranyúlt árnyat,
Kívánom ajkadról a sötétlombú csókot,
S a csillagok közé bújt aléltarcú bókot.

Szeretlek!

Leszállt az este. ...

Szeretném

Szeretném,ha szeretnél
tejben,vajban fürdetnél
Szeretném,ha kívánnál
énrám mindig vigyáznál
Szeretném,ha itatnál
s csókodat nem szomjaznám
Szeretném,ha értenél
úgy mint régen,féltenél
Szeretném,ha beszélnél
megint vígan becéznél
Szeretném,ha gondolnál
s mindent ...

Tanárnő kérem, - szeretem!
(kamaszéveimre emlékezve)

Tanárnő kérem, - szeretem!
Álmatlanul telik sok-sok éjelem.
Ablakomnál állok, s a teliholdat nézem,
Nevetős szép arcát, benne felidézem.

Érzem, ön is nézi a mosolygó holdat.
(Hallom, amint feléje suttogva Júliaként sóhajt!)
E holdhoz küldöm én is Rómeói szómat
A ...

Lumière, Sinistre

Túl könnyű elveszíteni a fejed
könnyű kiadni kezedből az életet
érzések vihara, hol vagy, ó tudat,
ha a hév visz, nincs más,
elveszíted utad.

Gyarló gyengeség, mit ér a vágy,
percről percre csak vakabb e világ.
Naivan oly reménytelen ez,
késhegyen táncolok,
s e képzet lassan bekebelez.

Csak ...