Száll az ének szaporán
A liget egyik sétányán.
Egy öregúr padon ül,
A nótázóknak nagyon örül.

Az ének lassan tovaszáll,
Fára röpül egy kismadár.
Az öregúr feláll, elmegy,
Helyére ül az elnémult csend.

Ahogy baktat az öregúr,
A lelkébe valami nagyot szúr!
Hajdani jóléte, semmi más,
Minden lépése emlékei mélyére ás!

Az öregúr végre hazatér.
Kunyhói didergésnél
Ágybetétjére fekszik, - alszik mélyen!
Gyermekkorába visszatérten.

2011. október 17.