Kinek az ideje jött el ma?
Kinek kell ma meghalnia?
Kinek törnek össze most álmai?
Vajon hányan fognak érte könnyezni?

Nem akart ő örökké élni,
nem akart a haláltól félni,
de hogy ilyen hamar el fogja érni…
most már örökre akar élni!

Most úgy érintene rózsaszirmot,
megőrizne minden titkot.
Megölelne minden ...

Ugye emlékszel még a szép napokra?
Ahogy észre sem vettük, hogy habokban
lépkedünk
ez volt az életünk.

Most kezed kezemben,
s ülünk egy veremben,
nincstelen
és dicstelen.

Nem ezt álmodtam meg neked,
nem én szőttem ily terveket,
már messze kéne járnunk
vagy csak maradnunk

ott hol lennünk kéne,
s nem a ...

Az életem adnám
egy mosolyodért,
a szívem a hazád,
s ha odaért,
az a vágy amitől a szíved dobban,
én új útra lelnék a csillagokban.

Könnyeimből épített patak,
szigetekké lett üres szavak
hada, melyek már nem hoznak haza,
már farkasként üvölt az éjszaka.

Hirtelen sötét arcomhoz ér,
felzúg egy sikoly – ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Tudom talán nem látlak többé,
minden percben arcodra gondolok.
Örök érzés nem válhat köddé,
mindörökké őrzöm mosolyod.

Az ívet melyet karod ír,
mikor magadra húzod blúzodat,
a gyenge neszt, ahogyan a szél sír,
miközben hátracsapod a hajad.

Nekem nincs másom. Csak a tekinteted ami bennem él,
a megannyi csók ízétől ég ...

Nem nézek a napba
megfogadtam, s ha,
akarnám sem látnám
már fényed.

Bepakoltak a vagonba,
mint sorsot egy kalapba,
még látom hogyan
fut el szerelvényed.

Ne sikíts nem hallom,
zörög a vagon,
süket a fül,
párás a szem,

de tudod hol lakom,
s talán egy napon
visszatérsz, mikor
már nem is ...