Mikor megismertelek, csak üdvözöltél,
Akkor nagyon kevés volt, mit velem közöltél.
Én szinte ügyet sem vetettem Rád,
Nem tudtam, hogy több leszel, mint barát.

Ahogyan teltek a napok, s az éjek,
Egyre világosabbá váltak előttem a tények.
Tudatosulni kezdett bennem létezésed,
S megragadott engem az őszinteséged.

Csak barátkozni szerettél volna velem,
S erről nekem is ugyanez volt a tervem.
Minél több üzenetet váltottunk egymással,
Szívünk egyre jobban telt meg vágyakozással.

Egyre jobban éreztem, hogy itt valami más,
S elindult bennem az örökös vívódás.
Tudom, hogy nekem ezt nem szabad,
De nem tudom leküzdeni kitörő vágyamat.

Megpróbáltam minden erőmmel elfojtani,
De csak hallgattam, nem tudtam elmondani.
Most egyre csak a szavakat keresem,
Azt próbáltam elérni, hogy elérjen a szerelem.

Tudom hiába is szerettük meg egymást,
Sehonnan sem várhatunk bátorítást.
Imám immáron a jó Istenhez szól,
Hogy szabadítson meg a bűneim alól.