Ne üvölts szörnyeteg,
hallgass szörnyű pára!
Senki sem kíváncsi,
a büdös, csúf pofádra!

Véreres szemeidet
ne meresztgesd rám!
Méregetés helyett
nyisd ki kalitkám!

Engedj szabadon,
ne zabálj fel engem!
Mohó beledet,
ne töltse fel testem!

Nem érted, hogy fáj?
Nem fog jobban menni,
ha tovább ütsz ...

Ha három majmot ketrecbe zárunk,
és eléggé figyelünk olyasmit látunk,
melyet mi felsőbbrendűnek mondott,
egoista elménk már régen lerontott.

Melyre már csak nagyon kevesek,
ők is leginkább a bajban képesek.
Ez a három különböző kis majom,
együtt vergődik át a szörnyű bajon.

És bár rabságban mégis szabadon,
elméjük ...

LÁTOMÁS A JÖVŐBE


A város falai leomlottak,
A hegytetőn a romos vár csendes,
A védők szabadok, de halottak,
E történelmi hely múltja véres.

Szülővárosom halott szegletén,
Tört üvegek némasága között,
Tébolyító gondokkal állok én:
Lázadó, feketébe öltözött.

Valaha a parkban kies tó volt,
Körötte emberek ...

Egy tébolyult szellem kóborol a világ
Tengelyének örökké forgó vonalán.
Ő hozta el e kort, nagy világunk sorsát.
Ő vezette ide, az idő fonalát.
Ő irányítja a médiát, a bombát,
A pénz társadalmát, és a politikát.
Ő vezeti az iskolát, az óvodát,
És a csecsszopó gyermek zsenge tudatát.
Kóbor lélek, ki örömmel issza ...

Kövér a nép, mit adtatok neki?
Cipel magán új, súlyos terheket.
A zsír, a háj a szívet terheli,
míg térde dől, tartását törve meg!

Hé emberek, ébredjetek ti fel!
Damoklész-kard függ fejetek felett.
Egy évtized, s a kórság földre gyűr,
már gyűlnek bús, vészt jósló fellegek.

Az ifjúság csak vonszolja magát,
hisz ...

Levelek rügyeznek
szívek megdobognak
zárt ajtón emlékek
százai kopognak.

Ébred az erdő,
a mező, a tájak
hűs csókra nyílnak
szerető szájak.

Pezseg az élet
indul a mozgás
úrrá lesz mindenkin
őrület, zsongás.

Forrong a mellkasa
fiatal ifjaknak.
El kéne menni.
Máshová...