Ó, ti negyvenes, ötvenes
gyermek-évsorok! Köztetek
mi volt bánat? Mi volt öröm?
Hálás-csillagos köszönöm?

Csattogó ágak, hósubák...
Szégyeltük a kopott ruhát?
Ó, nem, dehogy! Árny, s fény szaladt.
Baj után bízó pillanat.

Mikulások, ti régiek!
Emléketek piros sziget.
Mi ragyogott most mélysötét, -
de nékem cseng szép ...

Kis tér: fákkal berácsozott kalitka.
Járkálnak a fekete madarak.
Felhők alatt alkony rézszem, közönnyel, -
és készülődik sötét pillanat.

Madarak járnak, és emberek járnak, -
s azt, ami jön, nem sejti senki sem?
Rekedt hang rebben, és lehull, utána
idő bámul, s fájni kezd a szívem.

A tér-kalitkát berácsozó fáknak
árnyékára már ...

Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a ...

Nem volt nehéz, akkor, az, hogy a népet
szeresse oly különc, mint én vagyok.
Elefántcsont toronyból ballagóban
megfogalmaztam mit is akarok.
Más izmusokkal együtt optimizmus
volt benne? Hát ez korántsem talány!
..de más Rend volt, - nem ilyen undorító,
mit most látni Ninive piacán.
A nép más volt, mondjuk inkább: lakosság.
Nép, s lakosság nem ...

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...

Ünnep? Hangos, giccstollas papagáj.
Arról rikácsol, hogy milyen szabad.
Ketrecéből még azt sem látja meg:
a zászló eltűnt, a lyuk megmaradt.

A lyuk – maradt. Sírokon ősz de sír!
Ki kérdezi: mit ért el a halott?
Körcirkusz forog. Papagáj szaval.
Igazságra nem nyitnak ablakot.

Látszólag itt, mégis távol vagyok.
Sötét vakít: az ...