Utáld a romákat,
gyűlöld a zsidókat,
s közben imádd Istent, -
szereti a jókat!

"Ne lopj!" - szól az Írás..
Kövesd a még jobbat:
nézz el, elnézően,
mikor, ott fent, lopnak!

Hirdesd, csoda Éden
volt egykor e tájon:
angyalok őrizte
Nagy-Magyarországon!

Nem volt akkor koldus,
nem voltak szegények, -
s mint perdültek ...

Mit lát a szegény, kisemmizett ember,
ki láncok nélkül is közmunka-rab?
Lapátra tették, de foghat lapátot..
Ám csak éhbért kap, gúny-garasokat.

A Bal? Az, persze, elmondhatná néki, -
ha Bal volna, de inkább balga csak..
Önérdek-balga? Balga balgaságból?
Én kérdezem, - gondold át önmagad!

Nem akarok semmit sem szájba rágni, -
bambán ...

Ha távol tavasz télbe jön:
szikrás szőnyeg hógyönyörön,
varázsszőnyeg, mely szállni kész,
lángot gyújtó szépség, merész.

Olykor egy vers is épp ilyen,
hirtelen tájként, szívemen.
A csend csengőket szerteszór,
s felébredt hó dalol, dalol..

Lehet, nem lesz több tavaszom,
de most a hódalt hallgatom,
valót, mi nincs, nincset, mi ...

Anyag, s Idő teremt. Együtt. A Szellem
létezik-e, s játszik a Végtelennel?
Erről tény nem szól, - mit képzelet átad:
csak az, mit hisz tudatlan ösztönállat
(tudósban is, lehet Lombikok Atyja,
ki Nobel-díját végül learatja,
vagy író, ki a Parnasszusra lépett,
s jobbra-balra küld el hegyi beszédet).

A Szellem? Ilyet megformál az ...

Kakukkfű illat emléke a tájon..
Hol vagy, Tavasz, álmot ébresztő Álom?

Hol vagy, fényvizek tükréből kinéző,
kéklő égbolt arc, csodát hívő, kétlő?

Hol vagy, Idő, Te, égő szemű Ének,
zöld zengése szél hozta Messzeségnek?

Hol vagy piros Szépség, vágyaddal? Hajnal
felnő majd benned, virágdiadallal?

Hol vagy, Te, Táj, mely ...

Hatalom gombot megnyom.
Gőgös parancssor rád szól.
Diktátorról kiáltoz,
ki maga is diktátor.

Bunkó szól becsületről:
a milliárdos tolvaj.
S már nem sunyít: dicsekszik
a lopott közvagyonnal.

Telefonból okos lett, -
de, akik látnak, tudják
mi van a kobakokban:
iszonyú tudatlanság!

Emléket, igazságot
újragyúlt század ...