A messzeség
kék lángtükör.
Égő tűzkard
árnyékot öl.

Belenyugvó
a nyári táj,
bármi múlik,
akármi fáj.

Csend-híd alatt
vízcsík siet,
villant ezüst
pikkelyeket.

Mezőn virág,
s virágmező,
elszunnyadó,
felébredő,

s légben forog
álmos kerék:
bogár viszi
pici neszét,

s piros ...

Letűnt álmok ablakában
mereng egy nép önmagában,
ősi vérből sereglenek,
s bomlasztják rég idegenek.

Trianon bősz ármányában,
Istent játszott tűzpoklában,
veszteseket mélyre vetve,
önkényében eltemetve.

Elemek vad viharában,
bíborló, mély alkonyában,
sötét felhőn megeredve,
démonokkal vetekedve.

Örök bűnük ...

Eperfáról, és semmi kis gyümölcséről
szólt a Költő, és eszembe jutott:
lágy ízről írt, de a gyümölcs húsában
kuporognak síró gondolatok.

A vonat elment. Júniusi utca
szintén, akár felvillant életem.
Égre képzelt Menny csacskamacska játék,
s Pokol, dudás szintén nem kell nekem.

Halál sem kell, ha titkot el nem árul.
Úgy gondolom: ...

Nyár volt, a kertben hintáztak a fények
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.

A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.

Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes ...

Falvak sorát, - de sokszor volt! - bejártam,
s a nyár lelkét figyeltem, meglehet,
különcség volt nézni diófa árnyon
nyíló vagy csukódó fényszemeket.

A nyár lelke mozduló mozdulatlan.
Az embernyájak lelkével rokon,
egyszerre szorgalommal, s lustasággal,
bámulással üres házfalakon,

teszek-veszek közt tűnt szitakötőkkel,
s a ...

Látszat-létével hivalkodik egy ország.
Kéz rendezget giccses színfalakat.
Kié e Kéz? Bamba közönség bámul
ihaj-csuhaj!-os, táncos lábakat.

Kenyér, ha nincs is, megy tovább a játék.
S a nagy nemzeti futószalagon,
színfalak mögött, hová tűnik végül
a lopott vagy tékozolt közvagyon?

Látszat-ország, látszat-lét, hamis álmok,
bábok, ...