Ha Csillag újra álmodik,
más lesz az álma, más:
az Anyag szépség-gyermeke,
valóság-látomás.

Bár összedőlnek századok,
volt évezred sorok:
Csillagálomban gyúlt tükör
zeng, ébreszt, él, ragyog.

Anyag álom-tükörbe néz,
s máris szebb lesz a szép, -
piros szívekben vérvörös
dalt dobbant Messzeség.

Rossz múltat égi tűz ...

Kis templomok mentek a havas tájon,
s harangozták, hogy: Karácsony! Karácsony!

Háború dörgött, itt-ott házak égtek,
s a nép Istenre fogta az egészet.

Hitte: Ő büntet. Hitte: Ő jutalmaz.
Zöldeszmés szájból ömlött mérges maszlag,

e szónövény, népek bódító átka, -
Isten-címkével az Ördög világa.

A Csillag fénylett, és ...

Petőfi még.. A szalmalángos ég szállt..
S költői álom volt csak Júliája?
..de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.

Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
..de, akkor még, Bem tudott vele győzni.

A Divatlap? Az úri hölgy ...

Levélnyélen két sorban levelecskék
újabb sorai, - kis levélfaluk:
közösség, s béke jelképe lehetne, -
az akác mögött ott egy távoli út.

Ma már benne utak találkozása,
és kezet fog Közel és Messzeség.
Amit elért szívós, edzett gyökérrel,
kitartással, - bárcsak megértenéd!

A Balkán felől jött, akár a gerle,
melynek nyakán ...

Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, ...

Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.

Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.

A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő ...