Szöges dróton innen és túl
Ki van fent és ki van alul?
Ver a szívem, majd megvadul
Bensőmben vak háború dúl.

A múlt kapujában tétován állok
Nem is tudom..., mire várok?
Belépek, rám tőrnek a régi képek
Az át nem élt fájó emlékek...

Embereket látni a sárgult képen
Emberek, kik élhettek volna szépen
Kabátjukra sárga ...

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor ...

Egyik nagy ünnepre készülünk,
Előtte megyünk a boltba;
Ilyenkor majd megemlékezünk,
Az Egyetlen Szabadságharcra

Megemlékezünk az elesett katonákra,
És akik bátran harcoltak;
Az életüket áldozták a hazára,
És sokáig is kitartottak

Harcoljunk a hazáért,
Kardal, Ésszel;
Harcoljunk a szabadságért,
Erővel, ...

Kicsi az ablak,
Szűkölködik benne a világ.
A fák kihalnak,
Nem nő már virág.

Puszta a táj,
Maradványai a világnak.
Törött a homály.
Szürke köd szállja már.

Kicsi az ablak,
Szorong benne a világ.
Fekete fák oszlopolnak
Hamvaikon apró, kék virág.

Láttam már sok háborút, mi véres szenvedést követelt.
Szabaddá vált lelkek sorra lépték át a mennyország kapuját.
Rossz emlékek sorra igázták elménk gondolatát,
Még a halál véget nem vetett minden vérontó csatát.

Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy ...

Sok bajnak utána az ősz dalia
Csend-lakta honába kerűl:
Vészes fiatalkori napjaira
Néz vissza reménytelenűl:
Eltűntenek ifjukor és szerelem,
A vér-teli harcok, a győzödelem.

Fáradtan, elaggva, ez álmaiban
A harc s koszorúk fia él,
S bár álmain a komor ész köde van,
Még lelke busongni kevély.
A sírba letenni ohajtja ...