A nap nyugszik, majd felkel,
szirmot sír tavasszal a barack,
a pázsiton harmat szendereg reggel
és kakasszóra ébred a paraszt,

kócos búzaszálak közt viháncol,
pajkos bújócskát játszik a szerelem,
néha szemöldökén a hold egyet ráncol
és mosolyogva szemlél csendesen...

Tavaly ez a hegy kisebb volt, mára nagyobb lett.
Tavaly ez a hegy közelebb volt, mára messzebb lett.
Pedig a távolság és a méret nem változott.
Csak a korunk lett több és az erőnk kevesebb. Ez változott.

Halász István
Balatonfenyves, 2011. szeptember 11.

Az áldott napfény bőven ontja sugarait.
Az egész táj élvezi ölelő karjait.
A Balaton jelenleg éppen pihen, néma.
Elzúgott felette több erős vihara.

Mostanság szelíden néz a tájékra
épp úgy, mintha már nem is ősz volna.
De itt van az ősz a szépségeivel.
Elbúcsúzott a nyár szép emlékeivel

Halász István
Balatonfenyves, ...

Távolabbról az őszi Balaton látszik.
A kert magas fenyőin két mókus játszik.
A csend amelyben ez a vers megszületett,
feledteti velem a szürke fellegeket

és bennem is felidézi a múlt nyári szép emlékeket.
Szinte alig győztem megélni az átélt élményeket.
Miközben a múlt nyár nyomai ott vannak a kilincsen,
de az, aki azt most lenyomja ...

(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...

Dal a hazáról

Piros, fehér, zöld
fekete a föld
arany kalász terem benne
vigyázz meg ne öld!

Piros, fehér, zöld
homokos a föld
piros alma terem benne
vigyázz meg ne öld!

Piros, fehér, zöld.
Ez a Magyar Föld.
Igaz Magyar élne benne
vigyázz, meg ne öld!

Piros, fehér, zöld.
Volt egy Magyar Föld,
csak ...