Lassan, méltósággal bukik le a Nap.
Sugarai az éj sötétjébe bújnak.
Sűrű búcsúcsókját szórja a tájra,
majd sötétbe borul a koronája.

Egy sötét erdőben, hatalmas erejű,
Hegyes fogú és véres karmú
Állat rohan, ahogy birja
Fogai közt önmagaddal.
Szája, mint egy ketrec
Örökre fogságba rekeszt,
Szabadulni nem lehet
Számodra, ez igy tovább nem mehet.
De, ha rájöttél volna,
Hogy ez is, csak önmagad volna,
Egyből szabad lehetnél, újra.

Az esti szürkületben tábortűznek lángjai lobbannak,
fényüket adva a komisz tél távozásának.
A tél búcsúztatását nem kíséri fájdalmas jajgatás,
sőt! Ellenkezőleg! Övezi dalolás, vidám kacagás!

Elég volt a tél jégvirágos, cudar, hideg leheletéből!
Mindannyiunk szívében a várt tavasz szép reménye tündököl!
Talán megérzi ezt a ...

Este volt már rég,
Fenn az égen szép
Telihold van még
S látszó csillag kép.

Megébredt szegény
És ijedten néz,
Álmába serény
Angyalka regéz.

Elindult a ló
Egy város fele,
Éppen lángoló
Romokkal tele.

Karddal kezébe
Hadsereg felé,
Tüzzel szemébe
Igy állott elé.

Nem volt ...

Lassacskán felkel a Nap. Fénye szétárad a tájon.
A tél úgy látszik, már elmúlt, bár jelen van még itt-ott
a kertben, a még alvó bokrokon, a sok kopasz ágon.
Ámde a közeledő tavasz terül szét a világon.

No, de új kikelet jön szívet töltő új reménnyel,
a természet megújuló szép fényeivel.
Az egész táj tele a tél ...

Háború és béke


Akkor tör ki a háborúság
- legtöbbünkre a szomorúság -,
ha a szemben álló felek
közül legalább az egyiknek
...