Itt élve e szépségben
értékelem szépséged.

Nagyon más e két tájnak az arca.
Nem is hasonlítanak egymásra.

Pestszentlőrinc, Balaton, Budafok, Debrecen!
Ezek négyen nagyon kedvesek énnekem!

Ha itt vagyok, ott lennék!
Jó lenne, ha örökké élhetnék!

Az életünk egy melankólikus zene,
néha ott eszi meg a fene.
Hullámok jönnek, mennek
de egy akkordot sem felednek.

Néha elcsuklik a hangunk,
megköszörüljük a torkunk,
de mindig tovább lépünk,
mert folytatni kell az életünk.

Olykor valaki felzokog,
de a zene enyhíti minden bánatát
és megleli az örök válaszát
s megízleli ...

Zene hangjai szűrődnek át a fák között,
keringenek a kertben, amíg hozzánk jutnak.
élénk napsugár táncol a növények fölött
és a hangok hozzá aláfestést adnak.

Ám a zene egyszer végül is elhallgat,
de a vidám napfény mégis tovább tart.
Semmi sem állja útját a gondolatnak,
hogy megszülethessen ez a néhány verssor.

A zöld növények között olvasni gyönyörűség!
Élvezem a szavak ízét, szépségét, gyönyörűségét!
A napsugár vidáman táncol a sok levélen.
A szépség tündérszárnyakon száll a légben.

A sok bölcs gondolat, amely az írásokból fakad,
e csodaszép környezetben kap angyalszárnyakat.
Ebben a nyugalomban szállong a sok bölcs mondat.
E ...

E várostól oly sok szépet kaptam.
A búcsú nehézpillanatában
csakis azt az egyet mondhatom:
Debrecenbe én visszavágyom!

Magam előtt látom a múlt tudósának arcát,
amidőn a tudományért folytatja szüntelen harcát.
De szinte látom a jelen tudósainak gondjait is.
A jelen tudományára ma vajon mennyi és mire telik?