Ezer madártorok zenél
a tájon, amely ébredez.
Ember! Reggel ne henyélj!
Szép a zene, amelyre ébredezz!

Lassan dörzsölöm ki az álmot a szemeimből.
A madarak kórusa kitartóan énekel!
Bár az esőfelhők szürkén néznek ránk az égről,
mégsem tudok betelni az Alföld szépségével!

Szép a Hajdúság reggel és este,
szép délben, ...

Kalapács a járdán
használatra várván
elhagyatottan fekszik
és két cica veszekszik

mellette ugrándozva,
ide-oda szaladgálva.
Virágok ringatóznak,
össze-vissza hajladoznak.

A kalapáccsal a lugast rögzítették
és utána véletlen itt felejtették.
A két cica még mindég veszekszik,
a sok virág a ragyogó napfényben ...

Várom a napot
Kivirágozva mint egy mimóza
Amikor a fele a világ elnökeiből
Asszonyok lesznek
Védelmező kezekkel
Ölelvén minden sírást.
És a nap ragyogni fog
Minden halandó felett
egyenlő aranysugarakkal,
minden zöld mezőben,
minden internet program,
minden kinyomtatott könyv,
minden emberi tekintet.

Te vagy a legszebb ajándék
nekem gyermekem.
Te vagy a legtündöklőbb csillag
Ott fent az egekben.
Te vagy minden reménységem.
Az új világ fénye.
Egy tisztességes magyar.
A jövő építésze.

Ha tehetném kezedbe
adnám a világot,
hogy teremts az emberek között
igazságot.
A fegyver moraját váltsa fel a harsona.
Szűnjön ...

A hó fehér habként simul rá a tájra
ragyogó szépségét a tájnak adva.
Az ágakon, bokrokon lustán szétterül.
E szépséges tájban gyönyörködöm egyedül.

Ebben a tündérszép csendben
egy bokor ága megrezzen.
Odanézek, hogy mi lehet.
Szél fújja le a hópihéket.

A havas táj lassan estébe hajlik.
Csend van. Így lesz egész ...

Csillogó fény aranyporként fedi a tájat.
Ezen a bágyadt napfény lassú táncot járhat.
De csak járhat, mert lassacskán fáradtan szétterül.
A környék némán fagyos dermedtségbe merül.

Csodálatos ez az elképesztő színpompa!
Tekintetem az ablakunkból magára vonzza.
A levelek sárgájába itt-ott még zöld vegyül.
Meleg szobánkból csodálom ...