Nem érdemellek meg Téged.
Így határozott a Végzet.
Most már elengedlek végleg.

Sűrűn megbántottál Kincsem.
Egyéb kívánságom nincsen,
Szeressen Téged az Isten!

(Csak a magasságos Isten)

Azt mondtad örökké tart, majd a pillanat,
mi nem múlik el sohasem,
azt, hogy többé nem mész el,
örökké itt maradsz velem.

De elmentél. Álmaim és vágyaim elragadtad újra,
magaddal cipelted, magaddal az útra.
Elmentél, hidd el nem sírok utánad.
De vissza többé ne gyere, mert én már nem várlak.

Azt mondtad elmúlt már. Meg se ...

Szerettem a szemed,
mikor reám nevetett
kedveltem a nevem,
hogyha rám lehelted

Szerettem melledet
hullámzó csecsedet,
mint puha kerevetet
min pihenhet fejem

Esendő testem elepedt,
mikor szemléltem
tenyerembe termett
kerek feneked

Belementem veled
mibe nem is lehet
hittem soká neked,
hogy együtt ez is ...

Nem értelek...


Nem értelek szívem, miért nem
titkolod a féltékenységed?
Mert ha én szerelemféltésben
szenvednék, s kimutatnám neked,

tudom, szánalmat keltenék. De
te nem bánod azt sem, előttem
nevetségessé válsz, ez rémes,
habár a féltékenységed nem

...

Másfajta álmomban két gyermek labdázott hímes tarka réten,
Mint a leggyönyörűbb Grimm írta mesékben.
Alkony után mindig ily képről regéltem,
Ha ébrenlétben nem volt már semmi esélyem.
Halvány holdvilágnál sérült, béna testem
Pizsamára vedlett, s ágyba bújt esetlen.
Párnámon mindig könnyel telt szemem,
Fennlét és álom miért nincs ...

Az első szerelem tizenegy évesen,
Mint májusi szellő, meglepett hirtelen.
Egy ártatlan pillantás bőszítő fényében
Bimbózott szívemen, hogy szebb jövőt ébresszen.
Szőke mosolyú bársonyos hangjával,
Homérosz ihlette hófehér karjával,
Lantot pendítő őzikeformával izgatta lelkem!
S így magányos fohásszal kértem képzeletben:
\'Add meg, ...