Mottó:
\'Letéptem ezt a hangaszálat.
Már tudhatod, az ősz halott!
E földön többé sose látlak.
Az idő szaga, hangaszálak.
S várlak Téged, tudhatod.\'
(Apollinaire: Ősszel)

Ó, nézd, a téli nap, hogy remeg feléd,
Ajka dicséri a föld ölét, hol annyi öröm int feléd!

Nézd, a nap rád mosolyog, haja glóriát fon,
S a házak ...

Önarcommal szemben szótalan
Tűnik tova most gondtalan
Ülök s hallgatom néma szavad
Arra térve, amerre nem szabad

Nem lesz több korán reggel
Nem lesz, ki álmomból felver
Ha a lelkiismeret már nem fegyver
S szíved tükre egy üres ember

Itt álmot jár a képzelet
Folyó határ időnek adva teret
Torzít a lét, de biztosan ...

Melegítsd a szívem, mert kihűlik a tüze

Erősen tartsd a lelkem, mert elhamvad szelleme

Ne félj rámtalálni, mert oly rövid az élet

Ne félj attól kedves, hogy nem szeretnélek.

Lassan egy éve lesz, hogy megpillantottalak

Lassan kihúny bennem a remény, hogy még tarthatlak.

Hiányzik a szemed, mely úgy égette ...

Bevezetés:
Csak azért, hogy tudjuk milyenek ők,
Hogyan tépik ki belőlünk ,,a NŐT\'

Utcákon sétálva,
Vágyaktól áthatva,
Fedeztem fel pontosan őt,
A szériában gyártott nőt.

Vágyak tengerében evezve,
Szép nők után híven epedve,
Láttam meg őt, egy öreg, rozoga padon,
Olyan volt, mint a felfedezetlen ...

Hiányoztál egész nap
Láttalak, de nincs vigasz.
Bohócnak tartasz és megvetsz rég,
Tisztem már csak a szenvedés.

Éjjel űzött vadról álmodtam.
A vadász Te, a vad én voltam.
A szegény pára akarta elejteni a vadászt,
De a vadász szemébe nézve, megadta magát.