Szerettem volna, hogyha untat
Bolondulása a Földnek,
Ez a nagy vér-lakodalom,
Cifra szűrömmel betakarni
Vihar elől magunkat.

Be jónak indult ez a játék,
De közben szinte mi kedvünkért
Kitört az égi háború,
Fájva, sivítva és cikkázva:
Átok ez, vagy ajándék?

Küldöm a szívemet szivedre
Óráiban borzalomnak,
Hátha ...

Én rádöbbentem hibámra, és megesküszöm javítom!
Te is gondold át még egyszer! Én kivárom, ha bírom...
Könyörgöm utoljára, hisz tudod Te is mennyire
Ragaszkodom, szeretlek, nem gondolok senkire!
Így, mint Rád, hiszen az egyetlen, ki ismer Te vagy!
Így ez nem élet, ha nem tudok veled lenni.
Ez nem ennyi! Nem lehet itt vége, ez lehetetlen,
Sírok, ...

Üresség... ez az amit érzek
Üres a szív és üres a lélek
Egyedül vagyok egymagam élek
Nincs, nekem senkim nincs, mitől féljek...

Barátok, család, szerelem ez az élet.
Csalódás, fájdalom s megannyi vétek.
Őszinte barátok s hazug emberek,
Megértés, elfogadás és mély sebek.
Mosoly mikor legszívesebben kiáltanál,
Magány mikor csak egy társra vágynál.

Olykor észre sem vesszük, hogy életünk mily tökéletes, még el nem vesztünk valamit, vagy valakit. Megtörtént, elvesztettelek, s életem összeomlott...