Kigyúlt az első csillag, kigyúltak a vágyak,
Csillagfényes éjszakában, én csak téged várlak.
Tudom jól, hogy nem jössz, de oly jó várni,
Hazudok a szívemnek, hogy ne tudjon fájni.

Tegnap éjjel nem tudtam aludni,
Mert tudom mindennek vége köztünk.
Már nem vagyok szomorú,
Mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt!
És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben,
Boldogan fogok rád mosolyogni,
És majd eszembe jut,
Hogyan hevertünk a fák alatt,
Miközben megtanultunk szeretni!
Az igazi szerelem felemel,
És ...

Magányossá tettél. Innét hűségem.
Összetörtél. Ezért vagyok erős.
Kifosztottál. Ettől ragyog palástom.
Ülünk, fekszünk, sétálunk egymás oldalán.

Beszívom illatod, megérintenélek...
De jaj, emlékeim szétrebbennének!
Forróság önt el, és kívánlak pedig...
De jaj, már nem lehet, széttörnél megint!

Ég veled! Nem becsültelek,
De elmentél, s úgy fájlalom!
Lábon angyalt nem látni meg,
De megismerszik szárnylón.

Nyílj meg jóltévő föld hantos lapja, melyet
Tapadok, mutass egy bátorságos helyet.
Hadd szárasszam ki ott megfacsart szívemet,
Hadd sirassam el ott megúnt életemet.
Oda van! örökre, oh jaj, elvesztettem,
Életemet eddig akiért szerettem.
A gyilkos erőszak kirántván ölemből
Már most ki akarja feszítni szivemből.
Nem! nem! ...