Esküszegte lyánka! emlékezzél
Arra, amidőn: \'Ah meg ne vessél\',
Igy imádva téged kértelek;
\'Légy kegyelmes én irántam, s szíved
Add nekem, ki csak tenéked híved
Voltam, és leszek, míg létezek.\'

Akkoron kérő keblemre dűlve,
S a szerelm' tüzétől fölhevűlve,
Ezt rebegték csalfa ajkaid:
\'Hő szivem tiéd csak, drága ...

Utállak és tiszta szívemből gyűlöllek!
Féltékenység, s düh ami jön tőled.
Nálad van az mi nekem fontos,
vállam Kicsim könnyétől foltos.
Nálad van az Ő szíve.
Tudom, mert hozzám őszinte.

Büszke lehetsz magadra,
felettünk száll a fájdalom madara!
Mi volt benned a szándék?
Csak egy egyszerű kis játék?
Ha komoly, miért nem ...

Lázas napok kihamvadt parázsát
hordom magamban, az nyilaldos át.
Az elviharzott fájdalom, a kóbor
emlék, mit őrzök, olyan, mint az óbor.
Utam hideg. Vihart jelez a felhő,
mely holnapom sötét egére feljő.

De jaj, csak nem, csak nem meghalni, testvér!
Gondolni, fájni - élni vágy e rest vér:
tudom, a gyászban jő még tűzveres
öröm, a ...

Róla hiszed, hogy örökre eszében tartana téged?
Róla, ki ágyadból tengeri útra szökött?
Kapzsi gazember dobja csak el vagyonért szeretőjét.
Hát ér annyit a dús Afrika, hogy te zokogj?
Ostoba nő! Hittél, mikor esküdözött az egekre?
Már bizonyára derűs, új szerelemre talált.
Szép alakod van, a pallasi művészethez is ...

Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.

Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.

S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.

S ...

Szép Lenka vár a part felett,
Csolnakján a halász,
Dalolván csendes éneket
A part felé vigyáz:
\'Csak vissza, vissza, szép leány,
Szél támad és hullámot hány!\'

Esdekve szól a szép leány:
\'Nem én, halász, nem én,
Túlparton zöldell egy virány,
Kunyhó van közepén,
S zöld árnyak a kunyhó körűl,
Alattok, ah, kedveltem ...