A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te szereted őt és ez a lényeg.
Még ha nem tudod hogy ő viszont szeret,
Soha ne törjön meg emiatt a lelked.
Hisz egy embert szeretni örökké,
Így lehet eltűnik a fény, és marad a sötétség.

Belezuhantam valamibe, ami egy mámorító érzés,
Nem számoltam Vele, de ez egy isteni végzés,
Babukám lett az én Párom,
Viszonzását is örömmel konstatálom.
De jaj! Közénk állt az Óceán,
S az Idő is mellé állt: Ó be kár!
Szerelmünk most haldoklik,
De nem hal meg soha,
Feltámad majd, ha már nem állhat közénk
Tér és Idő fontora.

Fáj a léted,
mert nem vagy velem,
Fáj a léted,
mert tudom,hogy nem szeretsz engem!

Fáj a szerelem,
Mert tudom, hogy csúnya vagyok,
Fáj a szerelem,
mert tudom, hogy nem a tied vagyok!

Fáj a szív,
mert olyan sebet kapott...
Fáj a szív,
már látod vérzik nagyon...

Fáj a gondolat,
mert csak rád gondolok,
Fáj a ...

Szeme megtelt könnyekkel,
némán gurultak végig arcán,
nem érzékelte,
nem látott,
nem hallott,
messze volt a lány a valóságtól,
pedig
az élet lágyan ölelte és szerette,
szíve lassan ütemesen dobogott,
sóhajait lecsókolta az idő duzzadt ajkáról,
két üres karja bénán lógott mellette,
csak
méz színű haja lebegett a ...

Álomra várva,
a villanyfény hideg sugarában
újra és újra körbejár
mosolyod képe.

Holdvilágban ragyogó
tükör,
mely inkább árny, mint kép.
Életre kelsz,

S életre hívsz
engem is.
Mióta várom már,
hogy eléd álljak,

Elmondjam, mit eddig
csak az éjnek súgtam.
Itt vagy, és én
néma ...

Veled lenni, s megszeretni egy pillanat is elég
De elfeledni, egy élet sem elég.
Mikor feléd nézek, mást is tennék, de semmit sem ér, mert nem szeretnéd.
Te felém nézel, s mindent megér, egy pillanatig szerethetnél,
Beszélnél, s én megérteném a szót ha velem lennél, s minden hang annyit szólna, ha itt lennél velem minden szép volna.