Ismerős az érzés,
én mégis tűröm,
démonaimat
messze űzöm.

Ismerős az érzés,
hogy meghalni kéne,
de száradjon kezemre
kedvesemnek vére?

Meghalni kéne,
de így nem lehet.
Megölni őt?
Egy ártatlan gyermeket?

Gyilkolni kéne,
vérben ázni!
Ha szemembe néznek,
hahotázni!

És kacagni ...

Feladom! Így már nincs kedvem élni
Már nincs. Már nem tudok félni
Jelentéktelen az életben minden perc
Nekem már nem szép az édenkert

Már nem tudok boldog lenni ezen a Földön
Azt hiszem, életem egyik legszomorúbb versét költöm
Már nem tudok sírni, nem tudok nevetni
Csak egyet akarok, még pedig feledni

Elfelejtettem verset írni,
Viharban tombol a villám,
Elfelejtettem valakiért sírni,
Érzéseim nem látom tisztán.

Mindenem megvan, támogatnak,
agyat nem kaphattam volna jobbat,
Igaz-pótolhatatlan barátaim vannak,
Kik utat mutatnak nekem, a vaknak.

Három testvér, nők mindahányan,
Ha nem öccs-bátyj lennék, szerelmes
S életem nem ...

Láttam már amit akartál.
Mosogattunk itt már eleget,
kisírt szemeket.
Veled már unalmas lett.
Megint csak tévútra vezetett;
A szemed
világa megérintett.
De csak nevet.
Ez nem szerelem,
csak kinevet.
Hanem
fájdalom inkább
idebennt.
De nálam még tágra nyitott a tér,
Holdfénynél.
Ha másik cipő kell, ha a nőt ...

Megbántad mit mondtál,
Esélyt kértél s kaptál.
enyém vagy már, s mégsem,
Mert nem illünk bele ebbe a mesébe.

Együtt vagyunk már hetek óta,
S mégsem javult a kapcsolatunk azóta.
Nagyon fáj, hogy nem vagy velem,
Azt mondják nem tudod kimutatni szerelmed.

Azt mondtad, hogy szeretsz,
De mondani akár mit lehet.
Nem tudom higgyek e ...

Bár messze vagy tőlem
Egy városi házban,
Bár nem vagy velem
Egy rossz éjszakán.

Én kiáltok érted,
De te sehol sem jössz
Hogy megmentsd a lelkem
Mert fáj a magány.

Az éjbe kiáltok,
S reszket a hangom
Ez az érzés gyötör
És szúr

De te nem jösz
És én várlak
Várok rád
egy fájó ...