Fűszálon reszkető harmatcsepp vagyok.
Izzó láva mikor a nap kél.
Vágyam,hogy újra enyém légy ismét.
De nem lehet,mert ezt nem akarod.

Akarok lenni hajós,ki
Vitorlát csak egyszer bontott.
S csatát vesztve,viharverten,
Karjaidba vennél,engem,bolondot.

Pokol tüzében égek.
Szívemben vasrudak dobognak,
Vérem hevül ha réd gondolok ...

Ó, hogy kibukott belőlem az ember.
Meztelenül öleltem térdedet,
Feltártam mellem az ütés előtt;
S te csöndben, halkan, udvariasan
Rám terítetted szürke köpenyed;
Simogató volt, s könnyű; de nem meleg.
S erőszak nélkül, szelíden
Kiléptél a szorításból.
Hangtalan voltál, és határozott.
S így csuktad be az ajtót is magad ...

Mondd kedves, mit jelent néked a szerelem?
Mondd szeretsz te engem, vagy csak játszol velem?
Bár igaznak tűnik a kimondott gondolat,
Mégsem merem hinni a szerelmes szavakat.

Hiába látok vágytól égő tekintetet,
Riadt szívem súgja állj, szeretni nem lehet.
Csalóka ábránd, színes délibáb vagy csupán,
Mely a szürke semmibe vész alkonyat ...

Úgy simogat mint, a
Déli lágy szellő őszi éjszakákon.

Oly puha mint a párna,
Melyre fejed hajtod,
Fáradt napjaidon.

Oly lágy mint, a
Nap melege ahogy,
Lángcsóvákkal rád süt,
A nyári nappalokon.

Oly selymes mint, a
Frissen hullott hó,
Téli alkonyon.

Oly szép mint, a
Naplemente a ...

Ezüst dér lepi a haló tájat,
árnyékként követ engem a bánat.
Valahol messze zokog egy szív,
bűnbánó lelke bocsánatért sír.

Szívemet tépi könnyes imája,
szerelmes szava karom kitárja.
Tavaszt hoz nekem,rügyező fákat,
elsöpri a deres haldokló tájat.

Zokog a lelkem a hajnali fényben,
testem marja a hozzád hajló vágy,
sír az ajkam az üvöltő csendben,
egyedül lenni jaj de nagyon fáj.

Hozzád küldöm a suttogó szelet,
mert a lelkem a bú tanyája már,
adja majd át azt az üzenetet,
lennék napfény a szíved teraszán.

Mondja még el mennyire szeretlek,
Te vagy az álmom minden ...