Lenka!
Verem dobszóra;
Szerda
Este hat óra
Hívott találkozóra.

A Deák téren
E reménytelen
Szerelemről mesél
A szél.

Azon a napon
Nem volt bár kalapom
Emeltem kezem
S a láthatatlan kalapom
Feléd lengettem.

A Vénuszi dobogó
Legfelső fokán
Állt egy leány!

Aranyérem csüngött
Mellei ...

Fáj az üresség mit okozott e gyötrelem
megmérgezted kegyetlen izgatott lelkem
éget, porrá éget a múlt, a szerelem
kínok közt néma csendben fekszem
borult elmém lett szerető hitvesem
mérged lassan megöl kedvesem
ég veled, fogadd el könnyes búcsú levelem.

Utolsó könnycsepp az arcomon,
Utolsó hamis csók az ajkadon,
Utolsó gyengéd ölelés és megyek,
Utolsó szavam: felejts engemet.

Végül is mindent eladtam,
Végül is mindent elhagytam,
Korhadt gerendákon átléptem,
Fájdalmaim a falakba véstem.

Az utamon megyek, kihalt a táj,
Beszélnék, kiáltanék, de nagyon fáj,
Fújó ...

Tehát ennyi volt, két óra?
Hogy megtudjuk az igazat.
Szerelmünket szétmarta a rozsda,
Kifizettél sárga aprópénzzel,
Csókoltad a csókjaimat,
Ez lett mindenért a végzet.

Ezzel leróttad minden adóságod,
Visszatértél a régi megunt útra,
Csókot csokra halmoztál a számra,
Alig telt el néhány boldog óra.

Aztán ...

Mi már sosem találkozunk
Csókjaink csak képzeletként élnek
Mint letépett hervadó virágok
Maradnak örökre emlékek.

Ölelésünk nem lesz soha
Karjaimban nem pihensz kedvesem
A szorítást, ami nem történt meg soha
Még a sírodnál is keresem.

Mi már nem iszunk bájitalt
A szerelem hajnalán merengve
Én már holtan bújok ...

Csupasz fák közt egy téli téren
A parkösvényt mendegélem.
A Kollégium elé állok s a tanárnő ablakánál
Könnyes szemmel, didergek, fázok.

Benn a házban, jó melegben,
Álomba ért szerelemmel,
Múzsám, mélyen alszik csendesen.
Örül, boldog nélkülem!

Az esteli hóesésben, a csípős, hideg,
Arcomba fúvó téli szélben
E ...