Felettünk a menny, alattunk a pokol,
itt a földön mégis mindkettő honol.
Mikor a szemedbe nézek,
olykor a mennyekbe lépek,
ám ha nem vagy itt velem,
a poklot járja meg szívem.

Budapest. 2005.11.18.

Úgy hiszem...

Elteltek évek az idők változtak,
vannak kik régen talán átkoztak,
mára szinte barátaimmá lettek,
s azok kikről úgy hittem szerettek,

Eltávolodtak kik fontosak voltak nekem,
mára mind csupán furcsa idegen,
talán az idő kuszálta össze úgy hiszem,
vagy emlékeimben tovább őket csak én viszem.

Budapest. ...

Egyedül ébredünk

Most már csak nézhetek,
vissza nem térhetek,
nélküled ébredek,
hiányzom még neked.

Most már csak nézhetünk,
vissza nem térhetünk,
egyedül ébredünk,
miért történt ez velünk?

Álmokat kergetünk,
melyekben elveszünk,
kiutat már nem lelünk,
reménytelen hiába keresünk.

2005.03.23.

Csak szeretni...

Én csak szeretni próbáltalak, mást semmi sem,
úgy ahogy nem fog senki életedben sohasem.
Csak nagyszerűen, naivan, költősen szeretni,
miért nem tudtad nekem ezt megengedni?

Miért nem becézhetlek tovább téged büntetlen?
Miért van az, hogy ez az érzés olyan kegyetlen?
Én csak jót akartam, örömet adni s kapni ...

Néha

Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.

Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem kedvesem?

Néha úgy érzem, ...

A hűtlen

Fagyos hajnal, üresek az utcák,
de én már most elindulok hozzád.
Lépkedek a deres fűben, talpam alatt ropog a jég,
te vagy az, kiért én bármit megtennék.

Körülnézek a város még halott,
csak a szívem az egyetlen, mi meg nem fagyott.
Elmegyek az öreg tölgyfa mellett, egy duruzsoló galambpár ül az ágakon,
megpihenek ...