Nehezen telnek a percek nélküled,
Nehezen viselem, hogy nem vagy itt velem.
A percekből órák lesznek, az órákból évek,
S a hiányod lassan egy örök élet.

Beszélsz velem, hallom, csak üres szavak.
És most ez a zárható kapu.
Elveszettnek talán a boldogság.
Akarom, hogy neked, de a félelem tart vissza.
A félelem, hogy megint csalódott.
És akkor én világom ismét romokban hever.
Mondd csak, mi volt az összes, hogy az egyetlen cél?
Talán ez volt az egész csak egy játék?
Hogyan lehet elfelejteni ...

Drága szülém Dadám, mennyire hiányzol.
Olyan nagyon imádlak! Tán, mert öregszem?
Látni foglak mielőbb, mert bízom benne.
Remélem látlak még, ugye Szülőföldem?

Hiszen rövidesen már hatvanöt leszek.
Édes, kedves, származásomnak kegyhelye,
Anyámnak altató bölcsője, és nekem.
Csodás életem útja innen indult el.

Ó, édes hitvesem, hiányzol énnekem,
Te légy az esti énekem.
Szerelmem oltárán mámorító virágom,
Melynek illata csukja le szemem-

Engedd, hogy fürödjem szemed kékjében,
Hogy megifjodjon testem szelíd medrében.
Érezzem azt, hogy nem feledsz,
Mert forró szívedben meg lelhetsz.

Ah, mily' öröm ez énnekem,
Álmodni sem tudnék ilyen ...

Ó, mily' messze vagy tőlem,
Mosolyod, és sóhajod keresem.
Vágyom csilingelő hangod
Ajkamra, mámoros csókod.

Ölelj meg, édes Katicám,
Szeress engem igazán.
Éltessen ez édes érzés,
Te drága, jó teremtés.

Vagy álmom, és reményem,
Ringatom kába erényem.
Óvjuk szép szerelmünket,
Boldogítsuk fájó ...

Rég láttam anyám, de rég,
Nem tudhatom vajon él e még.
Szeretem, mert enyém szegény,
Én árva, szegény legény.

Vajon villan e lágy mosoly ajkán,
Mint egykor zsenge fiatal lánykán.
Vajh, gondol e rám egyetlen anyám,
Nem hinném, mert távol van a tanyánk.

Ó, mennyi baj, vívódás ez énnekem,
Ha itt volna, akkor hinné ...