Színek nélküli zöld dombok,
Illat nélküli liliomok,
Azon néma méh kaptárok,
S a meg nem álmodott álmok.

Zöldellő erdők, zord kősziklák,
Kies patakok, virágzó rétek,
Megfoghatatlan szenvedély
És őrület, mind bennem éltek!

Érzem szabadulni, akartok,
De nem tudom, nem találom,
Lelkem lezárt zárjának kulcsát ...

Mennyi a szépség és erő,
vonzó, mint a nő:
fölbukkanó, mint
a közelség szele ;
lágy érintéssel
arcodon muzsikál
ő : az a rég várt hiány!
\'Szeresd a virágot,
Ne törd le hiába,
Ne dobd könnyelműen
Az út porába!\'
Mennyi letépett,
eldobott hever mégis,
még tövisei sem védik,
s ha víz éri, talán ...

Nehezen telnek a percek nélküled,
nehezen viselem, hogy nem vagy itt velem!
A percekből órák, az órákból évek,
s hiányod lassan egy örök élet..!

Mint partra vetett hal
mit kidobott a tenger,
minden kedves szavad
a semmibe veszett el.
Tajték lettem miattad
mit dobál a hullám ide-oda,
se földön, sem vízben
nem leli helyét soha.
Homokban hagyott lábnyom
mit gyengéden a víz mos el,
ahogy vissza nézek látom
egymás után tűnek el.
Kagylóba zárt fájdalom lettem
mit ...

Most neked írom e pár sorom
Értelmetlen halálod
El nem múló fájdalommal
Feledni soha nem fogom

Mért te voltál az áldozat
Kit gyilkos döfött át
Elfeledni nem tudom
E szomorú tragédiát

Itt hagytál hatónkat
Mentél édesanyánk után
Mért is történt ez így
Itt maradtunk árván

Oly keserves életünk
Elmentetek ...

Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe

Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva

Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal

Mert ez a szép ...