Még egyszer sem mondtam:
hiányzik csókjaid
tengere
mikben eltűnt mindig
a szürke napoknak
hazugságtól zsúfolt
rendszere.

Sötétlő éjjelek
mik vesznek most kárba
nélküled.
Várok rád hiába
és csöppet sem nyugszik
a kitörni vágyó
kéjület

Mi bennem izzva forr.
Már nem érdekel ha
hibázol.
Létem ...

Széthagytad csókjaid.
Hangod, mint a tenger csendje
süket fülemben zúg.
Hiányzol.
Utánad nyúlnék,
hogy öltöztesd magányom!
A tehetetlenség keresztjén vergődöm!
A kereszt latrává torzulok.
Hiányzol..
Átjár a nélküled hidege.
Kapaszkodj újra belém!
A kihűlt parazsad oxigénje lennék!
Köréd kulcsolnám meztelen ...

Édenkert


Szerelmem, a hiányod dacos

jelenség, mert mindig is hiány

marad. Másra gondolni bajos

dolog lenne, mivel szivárvány


színekben pompázó gyönyörű
...

Fogd karon csöndkabátom,
felhajtott gallérja mögött nincs mosoly.
Elárverezték valahol.
Te csak karolj lakatlan kabátomba,
és mond,
hogy kinőjük ezt a megsebzett tavaszt
..és találunk egy ránk szabott évszakot!
-De addig
ölts magadra átkozott kabátom,
s pótold ki az ott megbújt hiányjelet!

Vártalak - hiányzol... 2.


Az ébredő nap első sugaraiból
füzért fontam, szerelmemet abba fogtam,
ámbátor jómagam szomorkás maradtam,
s panaszos orgonasípokon játszottam

...

Vártalak - hiányzol...


Vártalak szerelmem, vártalak,
mint az elkeseredett férj, ki
tudja, a felesége soha
nem értette meg a lépéseit.

Vártalak mégis, mint Rómeó
várta Júliát, hogy megváltsa.
Hiányzol szerelmem, hiányzol
az ágyamból, leszel - e ...