Miért van az hogy mindig az ég el a tűzben,
ki megtenne bármit, hogy más meg ne égjen?
mért nem az ég végre, ki bárkit önző módra,
cserben hagyna számítva egy émelyítő csókra.

Mért nem szúrja át forró kés a szívét,
mért nem érzi nedves ajkán a vérnek fémes ízét?
mért nem issza fenékig a keserű poharat?
mért ne döfjön agyába izzó gondolat?

Mért nem remeg vére, ha lángok szorítják
mért nem izzik szíve, ha sárba tiporják?
mért nem küzd a szépért, hogy elveszítse újra,
és mér nem szakad meg lelke basszushúrja?

Mért nem ordít némán egy szerelmes mosolya
mért nem mehet inkább az égető pokolba?
mért nem hiszi el, a szerelem létezik,
mért neveti mindazt, kik tőle kérdezik?

Mért nem ég el az, ki jót sose tett,
ki mindent mi helyes, mélyen megvetett?
mért nem ég el inkább ki elárulja álmát,
és mért jég gyújtja lángra egy kedves lány arcát?