Azon az éjjelen,
könnyes szemekkel,
nehéz szívvel
aludtam el.

Fájt még az emlék,
mely vulkánként
tört elő lelkemben -

Nem fáj ma már,
elmúlt a nyár,
eltűnt a varázs,
a távoli táj.

Akkor a réten
virágok nyíltak,
boldog emberek,
velünk daloltak.

Elhittem akkor,
hogy van szerelem,
de tudom ma már,
csak játék volt,

egy édes rövid
szertelen tévedés
az érzelmeken -

Gyönyörű álmok,
eltűntetek,
feledni vágyom
az emlékeket