Érintetlenül tiszta szívemmel
rácsodálkoztam
az életre,
sírásommal adtam piciny
tudtomra,
novemberi napsugárral
beléptem a világba.
Féltem biz én, de
éreztem:
ahol a meleg tej,
ott van a
szeretet.
Valakit még
nagyon vártam,
megérkezett nadrágban,
felcsillogott mindkét szemem,
boldogságom ...

Sok víz folyt le a Dunán,
emlékeim a habok mosták,
minden évvel szépültek,
szívembe mélyebben vésődtek.
Az életemből ami Neked jutott,
abból legszebbek az utódok.
Ne hidd, hogy nem tudom:
nem egy asszony voltál a sok közül,
kettőnket neveltél: Tibort és engem,
egyedül értünk küzdöttél keményen,
kiálltad a viharokat, ...

Panaszkodok és nyafogok,
jó anyám, Rád mégis mind
ritkábban gondolok.
Itt hagytál két pici gyerekkel,
meg a drága jó testvérrel,
aki tőlünk messzire ment.
Magam maradtam,
Te voltál a mindenem,
támaszom, őrzőm, a jobb kezem.
Miért vett Isten oly hamar tőlem el?
Nem tudom, fájdalmam
vagy
dühöm volt nagyobb?
Mindenki, akit ...

Két gyermeket hordtam a szívem alatt,
egyik nyugodt, komoly maradt,
a másik négykézláb úgy futott,
a szélvész sem érte utol,
de mindkettő szerette,
ha ölembe ültettem,
pici lelküknek tetszett,
ha velem aludtak el,
karomban ringatva énekeltem:
csicsija, bubúja,
itt vagyok, aludjunk,
anyatejem cuppogva szürcsölték,
nekem ez volt a ...

A ravatal mellett,
drága jó anyánk,
nem sirathattalak,
pedig összefonta életünk
a másság.

Ha most visszagondolok,
testvéremmel kerestük
az igazságot,
kacagtunk közösen a semmin,
mert ifjúságunk vitte a lelkünk.
Ő diák, én tanár, de
odahaza a testvérpár...

Te nem őrizhetted távolból álmom
anyánk betegágya ...

Született eg lány, az apja
Nagy örömére, legyen Zsófia
Majd ő hoz, fiút a házhoz
A jövőbe is, rosszul látott!

Ahogyan a lány, cseperedett,
Hamarost az, apja kedvence lett
Nem született, olyan fia
Amilyen lett, a Zsófia!

Fürge, eszes, fiúk réme
Aztán bolonduljanak érte!
De ő helyét, nem lelte
Elmenekült ...