Nem is tudom, mit mondhatnék rólad,
Mindig más a kedved;
Nekem ez a szülőhazám, semmi más,
Már nem tudom a neved

Régen még egy csodás kis ország voltál,
Benne kedves kis emberekkel;
Most már Amerika példája vagy,
Rajtad sok kis éhező népekkel

Most már lelkedben ordibálnak, tüntetnek,
Vér folyik testedre;
Szétfirkált szíved, még dobog megalázással,
Rá ne ess a fejedre

Vigyázz! Szétfurkált lelkedbe bejutottak,
És kalapálnak, hogy elérjék;
De tudom, nem hagyod, a sorstól kérsz,
Segítséget, Csak lássd, hol van a fék

Ne büntesd, azokat kik széppé akarnak tenni,
Vagy azokat kik gyorsan átmennek;
Nem taposnak rajtad, ezért választják ezt az utat,
Engedd őket, alattad a földben elmennek

Ne büntesd azokat, kik nem terülnek el;
Termésedre vigyáznak;
Ne büntesd az éhező, hajléktalant, kik,
Soha sem igáznának

Fura kis ország vagy, aki régen nagy volt,
S történelem legnagyobbja;
Felfedeződ Árpád volt, ki vezette e nagy országba a népet,
De elvesztettük, ez az ország bukása

Fura vagy, mondhatni rólad,
Mindegy ki vezet téged;
Az ország így is úgy rossz,
Mindig elszúrt, gyors az éved

Egyszer ilyen okos, egyszer olyan,
Ki megmondja, mi legyen;
De ő se tudja, igazán csak mondja,
A meggyőző hazugságot a téren

Senki nem irányíthatja öreg szíved,
Aki csak elrontana;
Főleg olyan ki agyát teszi az országért,
Minden úgy lenne, mit ő akarna