Egy elhagyott úton sétálok,
Az egyetlen úton amit ismertem.
Nem tudom merre megy, de sétálok.
És sétálok egymagam.

Olvasok a sorok között,
Ha ilyen voltam mindig lenyűgözött.
Csak az árnyékom aki követ,
Aki megmozgat minden követ.

Néha azt kívánom,
Valamikor sikerül magamra találnom.
Csak sétálok egyedül, magamban,
Emlékeim járnak most agyamban.

Ellenőrzöm pulzusom hogy tudjam,
Vagyok –e még ebben a világban.
Amikor ezen az úton sétálok,
Az egyetlen úton amit tudok.

Hogy merre megy nem tudom,
De tudom ott az otthonom.
Csak árnyékom aki követ,
És nyugtatja meg a szívet.