A táj sűrű sötétbe borul.
Minden feketévé komorul.
Csend van. Sehol semmi sem mozdul.
Pihen a táj, majd váratlanul

egy-két méla gondolat eszembe jut
és tollamra rögtön rímsokaság tolul.
Egy vers írásába kezdek hangtalanul.
Kinn közben a környék nyugalomba vonul.

Így szeretek verselni magamban
csendes, ihletett ...

Zúg a fűnyíró a kertészkézben.
A kert szebbé lesz.
Minden fürdik a tavaszi fényben.
A kikelet műve ez.

A kertész érzékét
a szép kert dicséri.
Munkája értékét
nemcsak Ő élvezi!

A szépség és kultúra itt is egybe forr,
hiszen összetartoznak!
Egységesnek kell lenniük mindenhol,
mivel hasznot együtt hoznak!

Millió rózsaszínű virágja a lakótelepi parkot tarkítja.
Nagyon szép színt visz ebbe a világba.
Szükséges, hogy e szürkeséget oldja.

A fáknak, növényeknek itt is a célja nemes.
A panelek szürkeségébe szépséget visznek,
hogy hasznára legyenek itt is a lelkeknek,
és szolgálatára az emberibb életnek.

Később lassan a szakura virágjai ...

Ésszel nehezen befogadható
az a sok szépség, amit itt látható.
Szelíd bércek, szép völgyek, vad hegyek!
Így, együtt maga a Bakony-rengeteg!

A lelkem telik formálódva
e sok szépségnek hatására.
A zord hegyeknek büszke orma
a tiszta eget ostromolja.

Erdőtakaróját magára húzva
szépsége tekintetem megbabonázza.
A hegyeknek komor, büszke karéja
e gyönyörű hegyeket koszorúzza!

Amíg a Bakonyban vagyunk
szépségével gazdagodunk.
Ha majd innen elutazunk,
ide ...

Vidám reggeli fény
táncol a virágzó gyümölcsfáknak sziromtengerén.
A kert gyepszőnyegén
szétomló játékos reggeli fényben gyönyörködöm én.

Fénytündér tánca
folytatódik az egész tájon.
A tavasz násza
lesz úrrá szerte a világon.