Messze járok
távoli világot látok
és csak boldogság után vágyok,
de csak a fájdalom miatt kiáltok.

Erdő mélyén fák közt,
de nem tudom hogy dönt
köröttem minden tiszta göröngy,
mint a kagylóban az igaz gyöngy.

Sétálok romokban,
ég a talpam a homokban,
könny csordul ,
kristály hull.

Jön a vihar
fúj a szél,
pendül a gitár,
de vajon ő még él?

Dallamok közé rejtőzöm,
de talán így kell edződnöm.
A hangod cseng az éterben
de csak nézek merengve.

Csak kérlek ne fellejts el
ne kérdezd ki bántott,
csak hidd el
és hagyj meg egy ábrándot.

Mindennap hiányzol,
de nem tudom mit gondolsz.
Nyomot hagytál szívemben,
mert kincset leltem.

Bánatomban sokszor eltöprengtem ,
hogy minek vagyok melletted.
És mért hagytam ott mindent,
mért adtam fel a barátságod.