Gróf Festetics György hamvaira
Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe
A szeretett tájék öblei s árbocai.
Nyugszik az ég, lebegő zephyrek ringatva vezetnek,
Csak kebelem zajlik, s hányja halála jegét:
Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,
S nyomdokidon, nagy Holt, nyögve előre megyek.
Minden mozdulatom közelebb ...

Ne sírj értem, ha már nem leszek,
Hisz a túlvilágon is barátaim közt leszek.
Minden kis jószág kit eddig gondoztam,
Eljön hozzám, ha üt az óra.
Dörömböl és ugat, örömmel fogad,
Én megölelem őket szorosan...
Milyen nagy nap lesz ez,
Amikor barátaim üdvözölnek.

Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját , mert könnyen
meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret , annak hallgasd meg baját, gondját, mert könnyen
meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert könnyen meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd, s öleld meg naponta, mert könnyen meglehet,
hogy megöleli ...

Az embernek ének örzi az időt,
az tartja számon minden eleinket.
Hallass meg egy semmicske éneket,
s szíve járását hallod az időnek.

...Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
S mint fán se nő egyforma két levél,
A nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Ha halálom akármilyen
Kis közjónak javára volna,
Meghalnék, meg én...