Egy érzés talán fájdalom
Mi lelkem gyakran járja át
A búskomorság, szánalom
A szívem lassan szúrja át

A múlt vidám perc itt a bánat
A most nem számít már
Az élet képe jéggé szárad
Kísért a halál.

Te várod még a langy tavaszt
Bár érzed többé nem jön el
Sebet hideg szél fakaszt
Meleg többé nem ...

Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak aludtál,
Nem kommunikáltál, nem ...

Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Megint egy megfagyott,
Egy megfagyott megint,
Ez sírba megy legott,
Amaz meg vissza int.

Ez így megy, egyre megy:
Miként a háború-
Ha tél jön, hulla hegy!

S egy árva koszorú!
Hisz névtelen halott,
A harcnak hőse lett.
Egy életet adott,
Egy sírkereszt helyett.

Ki megmaradt: megáll,
A hősnek búcsút int,
Hisz jő ...

Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.

Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.

Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú sóhajom.

Gyászolom virágom,
s ...

A szemüveg mögött látni a tájat.
Eltorzítja a mezőt, erdőt, falvat.
Üvegek repedései látszódnak a sziken.
Mint hajós lapátol gyors vizen.

A bőr is ráncosabb, fokozatosan rohad.
Az emberi fajnak egyre halad a kora.
Zöld lemenő lassan vörössé vál,
Mint a paraszt búzát össze-vissza hány.

Nap lement, sugara elhalt,
Szurok színe ...