Ölbe tett kézzel néz rám a Halál.
Némán figyel,de nem visz el.
S nem is kérem,mert csak kinevetne,
Hisz tudja jól,hogy az élet megvisel.
Nem kellek neki,vagy talán egy jelre vár,
De valamit mindig kitalál,
Hogy ne úgy legyen,ahogy képzelem,
Hogy megkeserítse az életem.

Lehull az őszi levél
Fájva sír minden emlék
Zokogva sír a lelkem is
Olyan mintha nem is lennék
Szitakötőnek szárnyain
Repülnek tova a vágyak
Újfent belém hasít a kín
Hogy többé sose látlak
Fekete éjszín hajamon
Elsiklik a holdsugár
S nem tudok segíteni magamon
Gondolatom oly messze jár
Bánat kertjébe ...

Fagyott virágok átkarolnak
Kopár fekete fák rám hajolnak
A varjak a nevedet suttogják
Jó volt veled ó milyen\'Kár\'
Menekülök a sötétbe előled
Elsírom bánatom a temetőnek
Zokogom hogy\'Hiányzol\'az égnek
Milyen\'Kár\'hogy egyikük sem ért meg...

Kinek az ideje jött el ma?
Kinek kell ma meghalnia?
Kinek törnek össze most álmai?
Vajon hányan fognak érte könnyezni?

Nem akart ő örökké élni,
nem akart a haláltól félni,
de hogy ilyen hamar el fogja érni…
most már örökre akar élni!

Most úgy érintene rózsaszirmot,
megőrizne minden titkot.
Megölelne minden ...

Reszket a síron a virág
Folyik a keresztről a könny
Engem már nem bánt a világ
Nem érzek fájdalmat nincs közöny
A holtak nyugszanak ha nyughatnak
Ott már nem gyűlöl senki sem
Itt már nincs szenvedés
Se bosszú se átok
S hogy miattad vagyok itt
Azért is megbocsájtok...

Sírnak a fák az éjszakában
Sírnak az elátkozott lelkek
Sírok én is a bús magányban
Siratom elveszett szerelmed
Sír az eső beszól az ablakon
Megkérdezi hogy mi bajom
Nem válaszolok kötél lóg mellettem
Potyog a könnyem én mindent megtettem
Fáj az élet a lelkem belehal
Sírat a táj és zokog a vihar
Nem tudják még hogy ...