Felhők fölött arkangyal száll
Letekint a Földre a mennyei király
Vérbe borul szeme
Van ezeknek az állatoknak Istene?

Magzat a drága méhben
Az anya a tizenhatodik évben
Áldás ez vagy átok?
Orvosok pusztítják el a kis világot.

Amim van,azt odaadom
Próbáld meg elvenni
ELvenni és eltemetni

Kell a vérem?
Kell a ...

Drága vándorom törékeny
testem rég nem lehet veled,
finom ujjaimmal már nem
foghatom erős, óvó kezed.

Nem festhetem rá a kószák
szent jelét szép homlokodra,
s nem lehelhetem a szerető
édes csókját puha ajkaidra.

Soha többé nem tudok már
melléd bújni, hozzád simulni,
és nem tudom forró tested
ifjú, tüzes ...

Megyek, merre visz a lábam,
Nézegetek száz felé,
Bármennyire nyitva tartom,
Puszta jön szemem elé.

Sivár minden, jobbra, balra,
Hátra nézek, meg elé,
Nem jár erre már az ember,
Megyek a puszta felé.

Nem látok én itt virágot,
Még fűszál sem int felém,
Tengerként homok hullámzik,
Élet nem kerül ...

(In memoriam: Dr. Babinszky Pál)

Apuka, látod? - megint este van.
Nincs senki, aki most úgy nógatna:
\'Tegyük el magunkat holnapra, fiam!\'

Hiányolom a közös beszélgető órákat,
A bicegésem miatti figyelmeztetést:
\'Ha mellettem lépsz, nyújtsd ki a lábadat!\'

Ezután ki teszi lassan vállamra tenyerét,
Ha túl szenvedélyesnek ...

A gyertya halála.


Egy mozdulat, és lobog is,
A csöpp láng a gyertyámon,
Figyelmem elkalandozik,
Túl heted-hét határon.

Közben a két szemem nézi,
Öntudatlan kíséri,
Mint hullik a gyertya könnye,
A tűz lassan emészti.

Gyöngyöt sír, mind szerteszórja,
Egyre ontja, pergeti,
Pusztulása a ...

Síron túlról, a maradóknak.


Elhagyta a lelkem
ezt a fáradt testet,
fájdalomtól, kíntól
megkönnyebbülve.

Szabadulva súlytól,
könnyedén ellebeg,
felhők magasába,
vagy még azon is túl.

Menekült madárként
bódultan keringek,
a végtelen égben
anyagtalanul.

Mégis-mégis valami
összeköt ...