Tomboló Ocean volt ő , melynek
Keserű-sós vizében, mélyen...
fénylő,szikrázó apró lények éltek...
de álom-ringatott csenden...kiégtek...

Elnémúlt minden hullámja...
nem csapdossa szelek árja.
Mély csöndben,mozdulatlan
kővvé dermedt. Szétporlatt.

Az élet vásznán öltöget a sorskeze
több szálú sodrott fonállal,
lassan megkopik, tompul a tű hegye,
túl jut még néhány vonással...,

ha feslik a cérna,
újrafűzi néha,
vagy berakja a sorba.
Ennyi volt a dolga.
*
Átjáró

csendesen halad, az életvonat,
döcög előre, -és néha tolat,

most váltóhoz ért, ...

Hófehér ágyban, színes éjszakában,
halkan sír, piheg a zöld, a kék, a lila,
a csíkos, a pöttyös és a tarka,
színes éjszakából kilépett a fekete,
táncolni támadt kedve,
acél-kasza a szögön lógva figyel,
szobában láthatatlan fekete köntös
meglibbenti a levegőt.
\'Nem kell a síró masina,
a pihegő zöld,
a kék valahogy ridegebb, ...

Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ütközök,
egy ronda kavicson ...

Sem a bölcs, sem a balga,
nem látnak
ködös homályon át,
egyik is másik is csodálkozik,
mért takarja el a Napot
egy hatalmas, rikoltó vad madár,
keresve keresik csönd-éjében,
hova tűnt lépteiknek fénye,
feleszmélnek,
nekik most menni kell,
az éjszakába jaj-sikoly száll,
bölcsességet, balgaságot
nem vihetik magukkal ...

Napok, hetek múlnak el,
míg néma gondolatok vesznek el.
Elszállnak a semmibe,
a kimondatlan szavak tengerébe.

Elmúlik minden,
kimondani is nehéz,
mert e szavak súlya
lelkembe maró fájdalmat idéz.