Közlöd már utálsz
vagy gyűlölsz,
nekem nem lesz jó melletted,
így el kell feledned!

Nézek , hangom elakad
és te nem hibáztatod magadat,
büszke vagy magadra ,
de álljunk meg csak egy gondolatra!

Mi ez az egész?
Itt a vége és kész!
Sötét a múltad,
Te jöttél és az életemet feldúltad.

Mondod ez az egész egy színjáték volt,
állítólag én voltam a rendező ott,
és te csak boldognak akartál látni,
na de Én ekkorát hibázni.

Nem írtam boldog véget,
csak drámai jelenséget.
Kaptam jót, sokat,
na meg hazug gondolatokat.

Ez az utolsó felvonás,
hol egyik vagy másik távozik a színről,
de az egyiken ott a nyomás,
hogy nem tud elszakadni mindettől.

Fél ,hogy hazudott önmagának
becsapta azt aki hazudta ,
hogy szerette,
de mindezt ő soha el nem feledte.