A víz életet ad, egy golyó mégis többet ér,
Itt a földön úgyis mindegy, az ember meddig él.
Tán hiszed, később élhetsz, s a vér csak testiség,
Folyjon hát el mindenki, az egész emberiség.

Később talán elhiszed, az egész csak mese,
Rájössz majd, hogy mennyit ér, egy ember élete.
Tán megérted, hogy egyszeri, és nagyszerű a lét,
És megérted, hogy mind az ember, nem hiába élt.

De akkor talán késő lesz már, az elméd megtörik,
A vért, mi benned ott az élet, döglegyek köpik.
És miért hiszed, hogy tiszta lelked patyolat marad?
Még nem hiszed, de agyadba, végül golyó szalad.