Novemberi reggelen ült a fejem felett
Egy nagy fekete madár.
Holló volt? Vagy varjú tán?
Nem tudom, de mindegy is már.

S adta azt a jellegzetes hangot,
Fekete szemei ide-oda tekintgettek,
Vajon mit nézett, vajon kit nézett?

Tolla kissé csapzott volt,
Mint aki már kicsit öreg
Színe fakó, nem úgy mint a
Ma született holló.

Mi járhat a fejében?
Mire gondol most ő?
Évszázadok eseményeit, emlékeit,
Titkait őrzi ő.

Mennyi mindent látott, s hallott már,
De még mindig itt kószál
Szomorú sors ez vajon,
Vagy egy az ég adta óriási jutalom?