Ott ahol az emberi eszmék képviselői
Háromfelé húznak ország - szekeret,
Előbb - utóbb olyan vad indulatok dúlnak
Amelyből kitörnek a szélsőségesek.

Ők vádolnak, mindenkit és mindent!
Európa se kapott tőlük kegyelmet!
Tegnap két jobbik-kos az emelvényre fölment,
S piromániás kézzel zászlót égetett.

Tűzbe fürdették az ...

Mi, nem osztogatunk kokikat
Az Európai Uniónak.
Nem szedünk fel útburkolatokat,
S nem gyújtunk fel székházakat!

Nem fizetünk le randalírozókat
Békétlenségre uszítókat!
Nem vonulunk főutakra
Betörni kirakatokat!

Mi, nem lármásan adunk hangot
Ha látjuk; hogy ellenünk gyűlt haragotok!

Mi, civilizáltan rendezünk ...

Kaptunk a sorstól egy új esélyt,
mindazt mi rossz útra tért,
mi a végéhez ért,
most újra ébred, új életre kélt.

Minden eltemetett kínzó érzelem,
féltékenység, csalódás minden félelem,
a múlt homályába borul akár a várakozás,
a véget nem érő szüntelen vágyakozás.

Valami iránt mit el nem érhetünk,
valaki iránt kit ...

\'Magamat kigúnyolom ha kell,
de hogy más gúnyoljon ki, azt, nem
tűröm el!\' (Edmund Rostand)

1. Ön sántaként nem lassan biceg?
A csiga ön mellett csöppet sem liheg!
2. Cipésze kertes házzal gyarapodott.
Óh,mily önzetlen, hogy cipészének
ennyit csoszog!
3. Jé, járása páternoszter,
Kit a lába le-föl emel!
4. Az ...

Van amitől nem szabad félni,
amivel együtt kell élni.
Van mikor árnyékként jár nyomodban,
éjjel lidércként kísért álmodban.

Tudja, hogy ki vagy, ismeri fájdalmad,
te szülted öt, a te szánalmad.
Feloldozást vársz, mely magára oly sokat várat,
a te vétked nem más, mint a bűnbánat.

Budapest : 2003.09.01.

Ez egy iszonyú társaság.
S nekem jutott az árvaság.
Nálam mindennapos a szorongás
Itt nem segít a lázadás.

Veszedelmes viszonyok,
Förtelmes iszonyok,
Keserű kínok,
Én már csak sírok.

Van az öntelt szépfiú,
Ki abszurd módon hiú.
Büszke mosolyát letörölném.
Fölényeskedő képét beverném.

Régi ...