Néha úgy érzem üres ez a város,
Közben tudom, laknak itt még 1 millióan;
De ők most hol vannak?
Miért nem most is társaságban

Nem értem, miért van mindenki otthon,
Ezen a csodálatos napon;
Nincs jobb dolguk a pihenésnél? Talán,
A munkában fáradtak el nagyon?

Miért van az, hogy senki se merészkedik,
Ki a szabadba talán egy kis ...

Csak a zsigereim zsigerelnek, a bennem rohanó percek
bottal ütött nyomait keresve csak a testem sír remegve...
Én jól vagyok.

Csak egyetlen egy gondolat gyötör, egy súlyos kép, mint élő tömör
bástya zuhan kezemre mikor egy csillagért nyúlok epedve...
Én jól vagyok.

Csak az elmém az, mely nem érti, hogy miért gyötrik ...

Mindegy, hogy ki vagy, lehetsz ember a tömegből,
Vagy akár huszár ki lóval kiugrik a seregből.
S meglátod mi lesz majd abból a gyerekből.
Kit csak törekvése vezérelt s nem táplálkozik dühéből.

A szüleim engem példát mutatva neveltek.
S volt, hogy a suliban jó párszor megvertek.
Én sírva rohantam anyához s ő csak nézett apura.
Tűrd el ...

Csináld! Csak csináld!
Senki sem akarja hogy eltiporják.
Mutasd meg mi a jó,
Majd ha elvisz a hajó.
Nem számít hogy mi igaz,s mi nem,
Csak csináld! Csináld, IGEN!

Mutasd meg hogy mennyire nem félsz,
Hogy milyen X-trém dolgok között élsz!
Még élni akarsz, és jól tenni mit tudsz,
Az sem számít majd a végén hova jutsz.

Csináld! ...

Mikor felkelek reggel, köztetek álmos szemekkel lépkedek,
Mindig csak néztek rám és engem hibáztattok folyton.
Úgy érzem mintha megkaptam volna Káini pecsétem,
Úgy érzem néha a szavakat a drága papírra fecsérlem.

Elég volt ebből a leslyedt félelmetes korból.
Engem a vers emel majd fel a láthatatlan porból.
Hátba szúr és ellök, kezeimre ...

Aki növényeket ültet, részben a jövőt is megalapozza.
A jövő reményt kelt magjait veti a jelen talajába.
z az ember, aki fát ültet, mindenképpen optimista,
mert a jelen munkájának a termését a jövőnek is adja.

Aki viszont virágot ültet, bokrot telepít,
a jövőnek adja szívének jobb reményeit,
mert aki növényeket, fákat, bokrokat ...