Köd leszállván összes házra,
A mezőkre, minden fára.
Kihalt, száraz minden erdő,
Igaz napfény sohasem jő.

Bár hajtások mindig vannak,
Eltapossák, megfulladnak,
Újak nőnek, mások mennek,
De magasabbak sosem lesznek.

Apám permanensen
sulykolta belém:
legyek mindig szerény
és becsületes egyén.
- Ez egy-két emberben
jó érzést fog kelteni,
a többiek pedig
el fognak képedni!

Téli hajnal csikorog,
már a gondolat is fagyott
tárgyként zörög a fejemben.
Eddig dolgoztam.
Nem nekem, ám másnak sürgős -
nekem csak megélhetés -,
másnak lesz érdem.
Ám a betűk már összemosódnak
szemüvegemen,
valamit aludnom is kell.
Úgy tűnik, öregszem...

Hallgatom, ahogy párnámon
meggyűrődik a csend,
nem jön álom...
Az elmúlt nap dülöngélő
dominóit fejemben
egyre rakosgatom.
Van, ahol összeáll a rend,
ám van, ahol ingatag,
újra borul...
feledés, röpke nyugalom
miért nem szegődik
hű társamul?
Mennyire képlékeny,
zajos minden s csak egy
láncszem vagyok...
elvárni ...

Ha reggel ébred a város,
Mindenki nyűgös meg álmos,
Csak a kukázók nem restek,
Ők a nappali rókák és nyestek,
Már a kukáknak java része
Átkutatva, átlesve, átnézve:
S ha valami-bármi!-potenciális érték-
Az ő mércéjük szerint persze más a mérték!
Zsákba kerül minden, ami egyszer pénzt hoz,
Ha többen is vannak: marakodva ...

Deres, fagyos hideg télben
kutyus sétál kinn, a kertben.
Bogár Ő, a szomszéd kutya,
a mi kertünket is Ő vigyázza!

Szaglászik erre, aztán arra,
szemlélődik jobbra, balra
és a feladatát elvégezve
megy haza, a szomszéd kertbe.

Mindig örülünk a jöttének,
a házunk, kertünk örzőjének!
Biztonságunkat szavatolja
Bogár, a ...