Itt fekszem újra ágyamon,
A tollam a papíron hagyja lábnyomom.
Lehunyom szemem s ott állok a tájon,
Mi után szívem csak vágyott.

Tüdőmig hatol a hideg levegő,
Ropog a hó, lágy szellő csípi arcom.
Búvó táj, hová őrült képzelet rejt.
De vágyból kovácsolt hideg képzelet.

S hegyek magasodnak előttem,
A hó és jég csupasz ...

A jófiúk utoljára végeznek,
Ha vége van minden erődnek.
Sok kezet rázol,
És közben fázol.

Jó kedvem van, hogy sírni tudnék,
Megérte már nagyon a lét.
Mondtál egy viccet? Ez nagyon nagy.
Nem is tudtam hogy ilyen vicces fiú vagy.

Hát, A jófiúk utoljára végeznek,
Ha vége minden erődnek.
A jófiúk utoljára végeznek,
Ha ...

Csendben ülök az ágyam szélén,
a négy fal közé zárva.
Érzelmeimtől telítve,
s a változásra várva.

Tekintetem az ablakra téved,
a kék és szürke égre.
Akárhányszor itt kinézek,
Ez fogad húsz éve.

Földre hullnak a vékony ágak,
véget ér egy élet.
Nem csak kint havazott be most,
a szívemben is tél ...

Néha kell arra járni, hol más még sosem járt,
Néha kell azt is látni, amit más sehol sem lát,
Néha kell átélni azt, amit más még nem élt át.

Néha jó menni csak a szívem után,
Néha jó nem tudni, hogy hol a határ.
Néha jó, ha nem mondja meg senki sem,
Hogy mit kéne, és hogy kéne tennem.

Néha jó hinni, hogy lehet szebb is ...

Egy hétköznapi ember vagyok,
Engem lassan zabálnak fel a hétköznapok.
Lassan megérem, hogy más senkiért sem élek.
A haláltól jobban semmi mástól nem félek.

A rímekkel telt tollamból, már hiányzik a tinta,
Mégis az üres tollam tintája ír az életbe vissza.
Feladom az álmaim, hogy veszek egy nagy autót.
Helyette itt csörgetem a maroknyi ...

Köszönöm, hogy itt vagyok véletek,
Köszönöm az egyszeri, szép életet.
Megköszönlek téged is, titeket,
Meghajolva köszönöm szívetek!
És az odaadó gondoskodást,
meg az odaadott gondolkodást.
Köszönöm a bölcset és szigorút,
De nem bolondot, az iszonyút.
Köszöntöm az okos édesapám,
A viták hosszú során, sós taván. ...