Nem hittem, hogy újra kisüt a Nap
Nem hittem, hogy újra boldog leszek
Pedig te újra mosolyt hoztál nekem
Bánatomat mos tmár e Földön nem lelem
Újra ragyogok és általad vagyok
Az én szívem itt bent újra ragyog
Elterveztem valamit hát véghez viszem
Harcolok érted míg élek azt meghiszem.

Nélküled már nem égnének a csillagok
Nélküled én is csak a semmi vagyok
Nélküled nem teremne gyümölcs a fákon
Nélküled nem suhogna szél a határon
Nélküled nem lenne kerek ez a Föld
Nélküled nem lennék ember aki verset költ

Emlékszel,
amikor négy fal közt
kulcsra zártuk szerelmünk
és megállítottuk az időt?
Átölelted derekam,
szorosan összesimultunk
és én
lábujjhegyre álltam,
hogy elérd ajkam.
Szempillám lehunytam,
de te átragyogtál
és óvatosan magadba zártál.
Sosem tudom szavakba önteni
mit éreztem azon az éjszakán,
amikor először ...

Azt hittem,
ennek soha nem lesz vége.
Teljesen elvarázsolt
már a szimpla jelenléte.
Virággal kezében várt reám csendesen.
S hosszasan csókolt
forrón, szerelmesen.

Körülvett a sötét csend, egyedül voltam,
álltam némán és rád gondoltam,
de hangod a csendet nem szakította meg.
Néztem a holdat, mosolygott a jó Öreg.
Táplálta bennem a reményt, hogy még egyszer találj meg.

Sóhajom szállt felé - ó, hol lehetsz?
S éreztem, hogy titkon még szeretsz.
S a nyári emlékek végigsuhantak fejembe,
száz ...

Nem látom az égen a holdat, s a csillagot,
csak ágyam felett a félhold mosolyog.
Egedül vagyok és rád gondolok,
vajon a napom most rád ragyog?

Úgy éreztem újból elveszítelek,
s kavarogtak bennem az emlékek.
De van egy szikra, mely éltet,
hogy tovább élvezhetem veled a létet.

A szívem - tudom - csak érted zakatol,
mert érzem hogy ...